Miért vagy múzsa mindig, minden dalban?
S miért látlak minden nappal dalban halva?
Miért kell mindig szeretettel kelnem?
S miért érzem mindig ugyanazt, ha fekszem?
Lélekharang-dalban kapva éjjelente Manók kelnek
Reggelemet ezzel persze élvezettel tönkre verve.
Kergetek két álmot, egyet ha ébren élek,
A "Te-álmokat" éjszakákkal tovább nézve...
Te-vívódás
Annyi szóban lettél Angyal
s benük mind' én haltam.
Lelkek vesztek énekekbe
s csak egy dolog maradt:
Te.
Torzít a lélektükör,
hisz mindig eltűnsz benne
De mikor a törésvonal forr,
újból csak egy dolog látszik:
Te.
Boldognak tűnök,
saz vagyok a mával.
Álmaimban néha mégis
újból boldogság tetsz:
Te.
Félek az álmoktól,
mikor újból rám törnek,
mert feltűnhetsz bennük,
félek hogy kivirulva egy Csillag tetsz:
Te.
Most veszekszem magammal,
mert boldog vagyok szrelemben,
De néha napján, ha elveszek,
tudom,hogy a kiút ott van, hol
Te.
Mosolyogj halálra
(still ch)
Gyűlölöm ha mosolyogsz,
mert minden percben fáj,
gyönyörű a mosolyod,
mo oly boldogan a halálba ránt.
A szemed az újabb késszúrás,
Egy döfés csak a szíven át,
gyönyörű a szemed,
melyből a halál néz vissza rám.
Gyilkos a hajad gyönyöre,
minden szála torkomon,
Imádom oh a selymét,
mely folytón a nyakamon honol.
Ajkaidról gyilkos mérget csöpögtetsz,
hogy lassan, s kínzón haljak,
csüggtem rajta éveket,
s lassan, s kínzón haltam...
De új virágból új élet,
új szívből új szerelem
született, hogy kínzón zárja
ős burokba lélekölő lelkedet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.