San Wingo Krónikája

Tégy úgy.

Én a Folsom-ban leszek. Majd jól megtalálsz. Sőt, lehet, hogy csak ott találnál meg. Azért, ha nem ismernél meg, majd bemutatkozom. Én vagyok a fekete ruhás ember.

Amúgy, mielőtt idejöttem a Folsomba, voltak emberek, nem is kevesen. Előtte azt hittem, ismerem az életet. Pedig nem. Itt tudod, mit tettél. Itt tudod, mit tehetsz, ha szabadulsz.
Nem, nem az iskola tanít. A Folsom Prison. Az tanít.

Álmodoztam a Folsomban, és nézd, valójában már rég kijöttem. Néha pedig mégis úgy beszélek, mintha még bent lennék.
San Wingoban bármi megtörténhet. Ezért imádok itt lenni.
Tudod, voltak Angyalok, meg vannak Ördögök. És tudod mi a vicc az egészben? Hogy én az Angyaloktól félek. Hogy én az Angyalomtól félek...
Te hiszel az Angyalokban? Találkoztál már az Angyaloddal? Én láttam az enyémet. Sőt, viszonylag gyakran látom. És megnyugtat. Megnyugtat, mert az Isten nem vigyáz rám. Senkim sincs már, csak én meg az Angyal, de én az Angyaltól félek... Ez milyen már?
Házasodtam az Ördöggel, és most az Angyaltól félek... Óriási...
Ez is csak San Wingo. Sehol máshol nem történhetne veled hasonló... Na jó,de California más...

Végülis azt sem tudom, hogy ezt miért írom. De azt tudom, hogy közben a szárnyával símogat. Érzem a vállamon. És én hálát adok Neki. Mert a félelem megnyugtat.
Tudod, Rolling Stonest hallgatok, mert Ők ismerték az Angyalt. Ők ismerik az Angyalt.
Én látom és érzem is.
Szeretem.

Szóval válaszolj csak nyugodtan, ahogyan gondolod. Majd én jól alkalmazkodom. Kutya leszek. ugrálok majd a lábad mellett, meg visszahozom a labdát, esténként meg olyan nyugodt leszek, és ha hazaérsz a lakásba, ahová reggel bezártál és egy egész kurva napra otthagytál, én majd csaholok, és mert aranyos meg bolyhos vagyok, jól meg lehet simogatni. Aztán meg lehet unni és odaadni valami hülye rokongyereknek. Úgyis csak egy kutya vagyok. Kölyöknek aranyos, aztán öregen odaszarok az ajtóba...
Vagy valami.

Voltam kidobott kutya, voltam az öledben, meg miegymás. Valójában már nem tudom mi ez az egész. E-mail saga. Az meg nem az élet. (vagy ki tudja, ezekben a szavakban néha jobban élek, mint bármikor máskor).

Egyet tudhatsz: egyetlen ember van ezen a kurva világon,aki elolvashatja, rajtad kívül, ha bármit írok. Nem, nem a csajom. Úgy tudja, abbahagytam az írást...
Kértem már pár dologra, hogy becsüld meg (közéjük persze magamat sosem soroltam, a kutya alszik, meg labdát visszahoz). De ezt most komolyan gondolom.

De tégy bármit, már nem fogok csalódni. Nincsenek elvárásaim. Hisz ez mégiscsak az Élet. Hiszen ez San Wingo. Az Angyalok Birodalma.
Istentelen.
Angyalokkal teli.
Meg itt vagy Te is.
Én meg soha nem megyek innen el.
Itt vannak még a srácok, meg az emlékek, esték, hajnalok, pörgősek, nyugodtak.

Tégy ahogyan csak akarsz, ceterum censeo, sohase gondolkodj, mielőtt cselekszel. Én úgy foglak szeretni. Még ha ez azt is eredményezi, hogy odaadsz valami hülye rokongyereknek. De tudom, hogy az legalább Te voltál.

Írnék még, de megyek gyúrni. Tudod, visszatérés a mentett változathoz...

fokaaa