San Wingo Krónikája

ergo sum... Alapjában véve nem ő az egyetlen filozófus, aki f@xságból indul ki.
Véleményem szerint az egzisztencia, mint olyan nem írható le az 'cogito'-elvvel. Ez egy baromság. Lehet, hogy túlságosan tomistának fogok látszódni, de véleményem szerint az egzisztencia az egzisztenciával írható le és feltételezhető is a legjobban. Ezáltal például Isten is, mint olyan, létező.
(hmmm, ezek valóban tomista hatások )
Hülyén hangozhat persze, hogy a létezést csupán nyelvi és nyelvtani okokkal magyarázom.
Ám mégis, alapvető kérdés, az egzisztencia meghatározása. Szt Tamás szerint ugyebár külön kell választanunk az 'essentia' és az 'existentia' kifejezéseketm, ám ezen logikával gondolkodva, a világ -így az essentia, azaz a lényegét is- értelmét is létével magyarázzuk.
Más kiindulási alapot szolgáltat természetesen, ha az 'existentia' lényegét nem tomista módon szemléljük.
Alapot szolgáltathat ehhez, ha a létezést nem a gondolattal feltételezzük, hanem ehelyett fizikai valóját keressük.
Nevezhetjük ezt a kérdés empirista gondolatkörének, megközelítésének is.
Tehát, a kiindulási alapunkat (mely szerint "tegyük fel, hogy létezik") arra változtatjuk, hogy a látezés feltétele, hogy lássam, érezzem, halljam, tapintsam. A filozófia gyönyöre lehetővé teszi, hogy ezeket egyszerre tegyem feltétellé (hiszen a modern filozófiatudomány lényege a relativitás, tehát "én úgy gondolom"), ezáltal például magát a létezést vonom meg olyan szenzualitásában csupán egylényegű dolgoknak, mint például egy hang, vagy illat. Sőt, magát a gondolatot is nem létezővé tehetem.
Furcsa, ám logikájában mégis megtámadhatatlan.
Csak az alapfeltevés rossz. Ám mégis egy létező filozófiához vezet, melyet már a brit felvilágosult filozófusok (Hume, Locke, stb) is említettek írásaikban, s a franciákra is hatással volt, ez pedig a szenzualizmus.

Úgy tűnhet ezáltal, hogy a filozófia, mint olyan lényegét vesztett baromság, sőt, essentiája valójában soha nem is volt, hiszen nem tehetünk általános érvényű téziseket.
Ez a gondolat nyagy problémát jelentett a filozófia mindennapi elfogadásában, s létezésében is, hiszen az örökségig húzódó viták alapját teremthette meg.

Bármit is állítok, a relativizmus igazat adhat nekem.

Feltéve, hogy nem vagyok gyengeelméjű, mint például a nácizmus megteremtője (ez egy Braunitzer-hatás a filozófiámban ).

Hiszen filozófiát csak a logika helyes alkalmazásával tehetem valóssá, megtámadhatatlanná, ha logika helytelen, gyengeelméjűségre vall azt követni.

Modhatnák tehát, hogy Descartes egy balf@x, ám ezt gondolkodása miatt nem tehetjük meg. (megtehetjük persze az Ádám által javasolt ok miatt, mely szerint "amúgy is: a franciák köcsögök, és kész" )

Az egzisztenciafolozófia kérdése tehát nem lezárt kérdés, és sohasem lehet az, hiszen nem tehetünk univerzális kijelentéseket az egzisztenciának sem feltételére, sem meghatározására.

(egyet azonban nem szabad elfelejteni: ha a logika helyes, az sem elég feltétel, sőt, a legtöbbször ez igaz egyes ideológiákra, filozófiákra. Mindenképpen meg kell vizsgálnunk azonban az axiómát, a kiindulópontot, hiszen annak helytelensége magával vonzzaa teljes gondolatmenet baromságát...)

folyt köv...