San Wingo Krónikája

Ha szembejön az Angyal


Búnak árja terjed szét
a boldogságnak szelében.,
viragok illatja ölel folytón
egy szerelmes szívében.

Beteljesült szerelem
végzete ez, s a vágy
hatalma,mi uralkodék
mellette.

De a léleknek,s a testnek,
mi boldog,abban meghalék
a szív, s fölemészté azt
a gondolat hatalma

S ha túl boldog a lélek,
vajh miért keres bonyodalmat,
s miért törék elő, mi a boldogságot
megteremtve lappanghat.

Szív, légy boldog, s erő,
ne uralkodj, hadd legyen a
Szerelem tiszta, s ne marja azt
kínod uradalma.

Angyal, ha rád nézek,
világként tűnök el, s szívem
forrongva jut el a helyre, hol
nicns más, csak Te, meg én.

Lepkék szárnya aztán féltőn
csukja szemem,
s lelkem testembe zuhanva árad
szét a végtelen Szerelemben.

De Angyal, Te ott vagy,
s több levél, mint szerelem,
óvó lelked gyilkos súlyként
telepszik szívemen.

Ölő kettősség, óh hagyj végre engem,
hadd döntsön szívem-testem-lelkem,
hogy boldog lesz,
vagy meghal a Szerelemben...