Furcsa idők jártak akkortájt San Wingóban. Az alapvető volt ilyenkor, hogy gatyarohasztó meleg volt. Az a banánérlelős fajta. Ez már nem az az áprilisi hajnal volt. Meleg is volt, Én már Isten voltam, Te meg már rég Angyal.
Rég Angyal voltál persze, de én csak este tudtam meg, hogy Te is tudsz róla. Talán sosem fogom meg tudni, mit éreztél akkor.
Nekem más dolgom volt. Könnyeztem, aztán átbasztak, Daew barátom nőjét meg egyszerűen kirabolták.
Szóval nem volt egyszerű nap. A hajnal viszont akkor is ébren talált. Én nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel. Angyalok meg Istenek, lófaszok meg kurvaistenek. Egyszerűen elegem volt. Bárkivel megtörténhetett.
Viszont itt, San Wingoban ez furcsa volt. Ritkán történt meg.
Ugyanezen nap krónikájához tartozik, hogy épp egy Angyaltól jöttem el, és a szárnyakon filozofáltam, majd az autóba ülve bekapcsoltam a rádiót. Ez mindennapi lenne, de a szám ami elindult, nem: a City of Angels férfikórusváltozata. Én meg otthon éreztem magam. Valami igazán mély otthonérzet töltött el. Sosem akartam volna otthagyni azt a pillanatot. De végülis faszom, ez az élet, vagy mi. Itt nem az történik, amit szeretnél. (Mick Jagger ezt úgy mondta: You can’t always get what you want. Testhezálló. Az is. )
Szóval a város virágzott, nekem gyönyörű volt a napom, viszont amint a nap másnapba fordult az egész valahogy elkúródott. És ahogy hallottam akkortájt, nem csak nekem.
Ez az egész olyan különös. Ez az egész olyan, mintha nem lett volna velem az Angyalom.
Ez az egész olyan.
Olyan szótlan.
Olyan Istentelen.
Olyan Angyaltalan.
És ez itt, az Angyali szárnyak gyönyörű városában, ez itt, Napfényországban, ez itt furcsa volt.
Hogy lehetne ez itt Angyaltalan. Hogy, hogy az Istenbe?
De hisz Isten én vagyok, nem?
Akkor hiba van a mátrixban.
Vagy én b@xtam el valamit, vagy csak az Angyal nem akart velem lenni, de valahogy rossz volt.
Nem voltam másnap otthon, másnap máshol voltam.
Apu meg aludt.
Nekem meg hiányzol.
Te, igen Te, elfelejtettél.
Szkeptikus vagyok, magamban kerestem a hibát. Ez vagyok Én. Most itt van Hofi, megpróbálom megbeszélni vele.
Te hová lettél?
(Angyal, tudom hogy tegnap velem voltál. De ma, ma ma van. Elaludtál, minden lószar utána kezdődött…)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.