San Wingo Krónikája

szvít mí béjbi ván mór tájm...

igazából nem tudom, miért is viselem a szívemen ezt az egész lószart. Lehet, hogy a Stones miatt. Bár nem hinném, valójában nem is érdekel. Talán.
Te lettél a blogom. Vagy valami olyasmi. Merthogy nem így indult. És tessék, én csak írok. Leülök hajnal kettő után, legyen épp nullakettőhuszénhét, a gép elé és elkezdek írni. Mert bennem van. Mert én vagyok. Mert erre kértél. Ahhoz hasonlít ez egy kicsit, mintha egy tükörnek írnék. Csak a tükör ezúttal a kimenő fiókom. Sosem hazudik. Magamat látom benne. A bejövő fiók meg egy kicsit átminősült, hmm,  a vágyott tükörré. Mondjuk. Amit látni akarok mondjuk a gyúrás eredményeként: tudom, hogyha sokat teszek érte, egyszer azt fogja mutatni amit akarok. csak egyelőre ez kurvára nem akar eljönni...

Szóval, a múltkor írtál Nekem a félrenézésekről, amolyan párkapcsolati szinten,vagy mi a ló...
Kezdjük az elején: sosem csaltam meg Noémit. És nem is fogom, mert mielőtt megtenném, szakítanék vele. Ezt én így tartom helyesnek. Persze lehet, hogy túl régimódi vagyok. Mea Culpa, nem fogok több Sean Connery filmet nézni...

Ettől függetlenül hiszek az Angyalomban. Hiszem, hogy velem van.

ÉS annak idején meg is személyesítettem az Angyalom (bár ez egy kicsit furcsa, de hát ez itt mégiscsak San Wingo...). Szóval, nem tudom segít-e Neked ez bármit, vagy mióta 'spam', avagy 'levélszemét' bélyege van az e-mail címemnek a hotmail rendszerben, ez el sem jut hozzád (végülis, asszem már mindegy is...), mindenesetre itt van, tessék, egy óda a máshoz, óda magamért. hátha érted is.


Búnak árja terjed szét
a boldogságnak szelében.,
viragok illatja ölel folytón
egy szerelmes szívében.

Beteljesült szerelem
végzete ez, s a vágy
hatalma,mi uralkodék
mellette.

De a léleknek,s a testnek,
mi boldog,abban meghalék
a szív, s fölemészté azt
a gondolat hatalma

S ha túl boldog a lélek,
vajh miért keres bonyodalmat,
s miért törék elő, mi a boldogságot
megteremtve lappanghat.

Szív, légy boldog, s erő,
ne uralkodj, hadd legyen a
Szerelem tiszta, s ne marja azt
kínod uradalma.

Angyal, ha rád nézek,
világként tűnök el, s szívem
forrongva jut el a helyre, hol
nicns más, csak Te, meg én.

Lepkék szárnya aztán féltőn
csukja szemem,
s lelkem testembe zuhanva árad
szét a végtelen Szerelemben.

De Angyal, Te ott vagy,
s több levél, mint szerelem,
óvó lelked gyilkos súlyként
telepszik szívemen.

Ölő kettősség, óh hagyj végre engem,
hadd döntsön szívem-testem-lelkem,
hogy boldog lesz,
vagy meghal a Szerelemben...



Hát tessék. Ez nyílván nem tanács, vagy valami ilyesmi. Ez csak én.
Jóéjt.